2012. 07. 09.

Párkapcsolati probléma megoldása


43. eset
Nemrégiben jártam egy előadás kapcsán a Spirituális baba-mama klub foglalkozásán, s az előadást követően elmondta a kör vezetője, hogy ilyenkor, ha valakinek még kérdése van, akkor összeül a csapat, és választ kérnek a segítőktől, hogy az egyén mielőbb meg tudja oldani a problémáit.
Abban az időben komoly gondjaim akadtak a párkapcsolatommal, hiszen akkor született kislányunk, aki pár hónapos volt, és mindkettőnknek, de különösen férjemnek volt nagyon nehéz az új életre való átállás. (Előtte 8 évig nem sikerült megfoganni a kicsinek, s már hozzászoktunk a gyermektelen, szabad élethez). A kislányunk születése után is a férjem ugyanúgy dolgozott reggeltől estig, mint annak előtte, pedig megígérte, hogy át fogjuk alakítani az életünket. Én a jó feleség és anya megfelelési kényszerében nem tudtam kiállni magunkért, és az évszázadokig belénk nevelt minta érvényesült az életemben. (A jó feleség elviseli a férjét minden szinten, nem vitázik, csak szolgál.) Nagyon szerettem volna, ha párom többet figyel ránk, és többet van együtt a kislányával is. Addig-addig próbálkoztam finoman rávenni a közös programokra, amíg magam is belefáradtam, és fásultan konstatáltam, hogy semmi változás nem történt az életünkben, és én egyre kimerültebb vagyok. Ezért már eljutottam a válás gondolatáig is, csak, hogy valami történjen már velem, s a végén azt sem tudtam, hogy valójában szeretem-e még a férjemet.
Ekkor lépett az életembe a spirituális baba mama kör, ahol, (bár nem számítottam rá, mert más miatt mentem oda,) mégis segítséget kaptam.
Gondoltam, ha már így felajánlják, akkor felteszem a kérdést, hogy a segítő energiák mit sugallnak, hogyan folytassam tovább az életemet, együtt kell e maradnunk a párommal, vagy sem.
Rövid ideig tartó ráhangolódás, elmélyülés után, hamar megérkeztek az információk a másik dimenzióból, s mindenki megosztotta velem a kapott gondolatokat. (Már ez is nagy segítség volt az utam megtalálásában.)
De ami ezután jött….
A spirituális kör egyik tagja felajánlotta, hogy elvégzünk egy szertartást, az úgy nevezett Energiakört, mely meg fogja könnyíteni a döntést. (Rendben,- gondoltam magamban,- ártani nem fog, az biztos.) Ám soha nem gondoltam volna, hogy ennek ekkora hatása lesz az életemre.
Meggyújtottunk egy gyertyát, körbeültük, s kértük az Égi segítőket, hogy adjanak erőt. Megfogalmaztunk a sugallat által egy mondatot, melyet nekem kellett hangosan kimondanom. (Itt egy kis kitérőt tennék, mert azon van a hangsúly, hogy hangosan kimondani. Amikor valamit magad előtt is kijelentesz, kimondasz, akkor annak olyan súlya van, hogy tartani fogod magad ahhoz, mert mihelyst elhagyja a szádat a mondat, onnantól már felelősséged van. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki mondja ki, határozza meg, fogalmazza meg a problémáját, mert csak akkor fog megoldást találni rá, amikor valóban feltárja, kiontja magából a gondot.)
Nos, ez a mondat rólam szólt, ezért is volt rettentően nehéz kimondani: (így szólt): önálló vagyok, kiállok magamért, és azért amiben hiszek, s hogyha ebben a párom nem áll mellém, akkor ennyi volt számunkra a közös út. De én minden körülmények között hű maradok önmagamhoz. (Szilárdan hiszek abban, hogy ez az egyetlen járható út a kapcsolatunkban, s csak úgy tudunk kiteljesedni, hogyha mindenki önmagát adhatja benne. Az önfeladás sehova nem vezet.) Ahogy kimondtam az önállóság bűvös szavait, szinte beleremegtem; egyszerre volt félelmetes a szabadság gondolata, s örömteli, hogy ezután bármi lesz is, én hű maradok magamhoz. Féltem a vitáktól, féltem a válástól, attól, hogy velem marad-e a párom ezek után, ha én ilyen határozott leszek. De óriási erőt adott a kimondott szó. Ott valami elkezdődött bennem, s ez olyan volt, mintha egy szent esküt tennék le magamnak, hogy ezentúl tisztelni fogom magam, hogy soha nem alázkodom meg, hogy soha nem titkolom el többé, amit a szívem súg,és mindig kiállok magamért, és a jóért, mert küldetésem van ezen a Földön. Küldetésemet pedig csak akkor tudom véghezvinni, beteljesíteni, ha először önmagammá válok, és minden körülmények közt önmagamat adom.
Egészen új ember lettem, amikor hazamentem a férjemhez, és minden erőmet összeszedve elé álltam, hogy mindent elmondjak neki. Végül azzal fejeztem be, amit ott a spirituális klubban mondanom kellett: innentől mindig kiállok magamért, és azért, amiben hiszek, nem fogom magam feladni, és nem leszek elnéző, ha hibát látok, mert mindenkinek érdeke, hogy azt kijavítsuk.
A párom először meg volt döbbenve, majd dühös lett, aztán kezdett érteni, végül azt mondta: mindig is arra várt, hogy mikor leszek már annyira önálló, felelősségteljes felnőtt, hogy ezt meglépjem. Biztosan lesznek vitáink, mondta, (más világnézetünk miatt,) de sokkal inkább ezt az új embert választja, akivé váltam ezáltal, hogy végre a sarkamra álltam, mint a visszahúzódó, megfelelési kényszeres feleséget.
Nem mondom, hogy minden pillanatunk rózsaszín, de azóta sokkal mélyebb a kapcsolatunk, és sokkal jobban tudunk együttműködni!
Amikor visszagondolok a spirituális baba-mama klubra, csak mosolygok. Mennyire félelmetes volt akkor ott kimondani azokat a szavakat, melyek már annyira belém égtek, hogy jellemem alapkövévé váltak. Sosem gondoltam volna, hogy egy egyszerű mondat hangos kimondása, amely a lelki síkon hat az életemre, és a szellemi segítség idáig vezet, és ennyit segíthet a magamra találásban. Ma is, ha néha-néha elbizonytalanodom, azonnal kimondom hangosan a félelmemet, ahogyan akkor, s máris tovatűnnek a negatív érzések. Nincs mitől félni, hiszen önmagam vagyok!
Köszönet érte a klubtagoknak, azóta is szeretettel gondolok Rátok.
Kitti

Az Energiakörre való munkát a pécsi Spirituális körben ismerheted meg, illetve a Kristálykert tanácsadásnál alkalmazzuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése